Sokszor a pozitív gondolkodás nem más, mint önámítás, figyelemelterelés, menekülés a problémák elől. Ismerek olyan embereket, akik mindig pozitívan állnak mindenhez, már-már csöpögősen kedvesek, és mindig mosolyognak, közben pedig elég nagy pofonokat kapnak az élettől. Akkor ez mégis hogy lehet? Hiszen ez merőben ellentmond annak, hogy ha pozitívan gondolkodunk, akkor csak jó történik velünk.
A helyzet az, hogy ezek a látszólag csodásan boldog emberek menekülnek, nem akarnak szembenézni dolgokkal, ezért ezt a módszert választják, hogy meggyőzzék magukat arról, hogy minden rendben van vagy lesz. A szándék nem is lenne rossz, ha társulna azzal, hogy a problémát megoldják és nem csak elássák. Lehet látni évekig boldognak tűnő párokat, akik a példaképeink, majd kiderül, hogy válnak. Az egyik fél valószínűleg felébredt az önáltatásból, és már nem hiteti el magával, hogy minden rendben van.
Vannak kifejezetten negatív emberek is, akiknek semmi nem jó, mindig leértékelik magukat, másokat, és szerintük minden rossz, vagy legalábbis állandóan panaszkodnak, és elégedetlenek mindennel. Na ők azok, akikre bármilyen pozitív gondolkodás ráférne, mert ez meg a másik nagyon destruktív oldal.
Azt gondolom, hogy csodálatos, ha az életben meg tudjuk látni a jót, és a nehezebb helyzetekben is az segít talpra állnunk, ha elfogadjuk, hogy ez van, ezt kaptuk, de nincs értelme ebben maradni, tovább kell lépni, és megtalálni a leckének a pozitív hozadékát, azaz megtanulni azt, amit az élet tanít nekünk. Az agymosással azonban nem tudok azonosulni. Az élet nem csupa csicsergő kismadárka és rózsaszínű vattacukor. Jut mindenből.
A hozzáállás nagyon sokat számít, valóban! A szembenézést azonban nem érdemes elodázni hamis pozitív illúzió keltésével. A boldog, és a tökéletes élet nem ugyanaz! Lehetsz boldog akkor is, ha látod, hogy nem minden a legszuperebb, és teszel azért, hogy egyre jobb legyen az életed! Légy pozitív, szeresd az életed, de oldd meg a problémáidat, nézz szembe velük, és lásd azt, ami van!
Szólj hozzá!
Hagyj üzenetet