Oszd meg:
Share

Érdemes néha végiggondolni, hogy mi az, amit valóban hiszünk, élünk, gondolunk, és mi az, amit csak kötelességből, megfelelésvágyból, elvárásból teszünk. Az önismeret nagyon fontos, és sosem vihető tökélyre, mert mire azt érzed, hogy nagyjából megismerted magad, már eltelt néhány év, és megváltoztál, gyakorlatilag kezdheted elölröl. Na jó, ha nem is előlről, de érdemes őszintén feltérképezni újra és újra az életed területeit, és a gondolataidat, hitrendszereidet.

Sok évvel ezelőtt tettem egy “fogadalmat”, amely a “jót vagy semmit” elven alapult. A lényege, hogy valakiről, valamiről, vagy jót mondjak, vagy tartózkodjak negatív megnyilvánulásoktól. Néhány éve erőteljesen kampányoltam is emellett az elv mellett. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindig mindent szépnek és jónak látok, ami körülöttem folyik. Azt is látom, hogy sokan úgy próbálnak meg előnyt szerezni maguknak, hogy lehúznak másokat. Pedig ettől sem ő nem lesz több, sem a másik kevesebb.

Néha persze bennem is felment a pumpa, és igazságtalannak éreztem dolgokat, nehéz volt visszafognom magam, hogy ne osszak ki valakit, vagy ne mondjak nagyon kemény véleményt, de már évek óta higgadtabb típus lettem, és többnyire megtartom magamnak a nem tetsző véleményemet. Előfordul, hogy úgy érzem, hogy nem válna a másik javára az, hogy elmondom neki, amit gondolok, mert nem kíváncsi a véleményemre. Ha kérdeznek, akkor természetesen más a helyzet, és ezért is szoktam javasolni, hogy mielőtt kérdez valaki, gondolja át, hogy valóban kíváncsi a véleményemre, vagy csak az egóját akarja növelni, és megerősítésre hajt, mert akkor lehet, hogy koppanni fog.

Az egész “jót vagy semmit” megközelítésnek (jópár év tapasztalat után) úgy látom, hogy az lenne az értelme, hogy ne ítélkezzünk, és ne foglalkozzunk állandóan mással, hanem koncentráljunk a saját dolgainkra, életünkre, és próbáljuk magunkból kihozni a legjobbat. Eközben ne hibáztassunk másokat, ne mutogassunk ujjal a másikra, és ne hárítsuk át a felelősséget. Vagyis nem csak kimondani, de gondolni sem kellene a rosszat?

Ez persze nem könnyű feladat, és nem is azt jelenti, hogy állandóan mosolyogva kell viselkednünk mindenkivel, de mindig jobb arra koncentrálni, ami jó, mint állandóan azt nézni, és keresni, ami rossz. Amin a figyelmed, arrafelé tartasz… A következő gyakorlatot ne más miatt végezd el, hanem magadért! Neked lesz ettől sokkal, de sokkal jobb a mindennapi életed!

  • Kérlek, most három napig figyeld meg a szavaidat, és ne mondj senkiről és semmiről rosszat! Ne morgolódj! Ne elégedetlenkedj!

  • Ha letelt a három nap, gondold át a következőket: Mennyire sikerült betartani? Mi okozott nehézséget? Hogyan érezted magad közben? És most? Mi változott? Hogyan tudnál erre nem csak három napig, hanem minden nap odafigyelni?

Ha tetszett, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson! Köszönöm!

Szeretettel,

Lili

Szólj hozzá!
Oszd meg:
Share