Oszd meg:
Share

Egy pszichológus sétálgat körbe a teremben, miközben stresszkezelésről beszél a hallgatóknak. Amikor felemel egy vízzel teli poharat, mindenki várja, hogy a “Vajon félig tele van a pohár, vagy félig üres?” kérdést teszi fel.
Ehelyett ő mosolyogva megkérdezi: “Milyen nehéz ez a pohár víz?” Különböző válaszok érkeznek a hallgatóktól a víz súlyát megbecsülve.

A pszichológus azonban így válaszolt: “A víz abszolút súlya nem számít. Hogy milyen nehéz, az attól függ, hogy meddig tartom. Ha csak egy percig tartom, nem probléma. Ha egy óráig tartom, fájni fog a karom. Ha egy napig tartom, elzsibbad és érzéketlenné válik, majd megbénul. Egyik esetben sem változik a víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.”
Kis szünetet tartva így folytatja: “A stressz, az aggodalom az életben olyanok, mint ez a pohár víz. Ha egy pillanatra megéled, semmi nem változik. Ha egy kicsit tovább gondolsz rájuk, elkezdenek fájdalmat okozni. Ha egész nap rájuk gondolsz, bénultságot érzel, képtelen leszel bármit is tenni.”

Mi a tanulsága ennek a tanmesének? Tedd le azt a pohár vizet! Ha cipeled azokat a dolgokat, amik már nem szolgálnak, egyre nagyobb fájdalmat fognak okozni, vagy egyre jobban visszafognak és eltávolítanak a boldog és teljes élettől, amire vágysz.

Azt szoktam mondani, hogy tele puttonnyal nehéz haladni, ezért is kell a problémáinkkal foglalkozni, hogy ne tartogassuk és növesszük őket addig, amíg aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy agyon nyomnak minket. Ha megtanulod kezelni a nehézségeket az életedben, biztos lehetsz benne, hogy nem fognak elhatalmasodni rajtad, és akkor is boldog leszel, ha nem tökéletes az életed.

Szeretettel,

Lili

Szólj hozzá!
Oszd meg:
Share