Vannak nehéz időszakok mindenki életében. Lehet, hogy ez csak pár óra vagy nap, de az is lehet, hogy hosszú hónapokig elhúzódik ez az állapot. Belesüppedhetünk, sajnálhatjuk magunkat, vagy cselekedhetünk is annak érdekében, hogy minél előbb kijöjjünk ebből a helyzetből. Ez a mi döntésünk.
Ahogy az is, hogyan éljük meg ezt az időszakot. Folyamatos siránkozásokkal, és önigazolás kereséssel, vagy elfogadjuk, hogy most ez van, és közben sem feledkezünk meg arról a rengeteg csodás és jó dologról, amit az élettől eddig kaptunk. Sőt! Még most is áramlik felénk.
Olyan nincs, hogy minden rossz. Ha itt tartasz, ideje elgondolkodnod néhány dolgon. Ha úgy érzed, hogy utálsz mindenkit, mert mindenki rossz, kihasznált, bántott, nem ért meg, akkor tarts egy kis önvizsgálatot!
Te szereted magad? Igen, jól olvastad. Te szereted magad? Kétlem, hogy „igen” lenne a válasz.
Amikor ennyire mélyre jutsz, valójában nem másokkal van a legnagyobb bajod, hanem saját magaddal. Az önutálatban és önsajnálatban hemperegni, és közben másokat hibáztatni a legkönnyebb út, amit választhatsz. A saját magad iránti érzéseidet kivetíted a többiekre, mert így könnyebb elviselni, könnyebb túlélni.
Valójában ez normális reakció, nagy tudatosság kell hozzá, hogy kihagyd ezt a lépést. A kérdés csak az, hogy benne maradsz-e, vagy pillanatok alatt továbblépsz.
Mindig kell egy bűnbak, hogy enyhítse a rossz érzést. Figyeld meg, először majd mindenki más lesz a hibás, Te vagy a szegény áldozat, akit csak bántanak, nem értékelnek.
Aztán, ha egy kicsit spirituális beállítottságú vagy, eljutsz oda, hogy minden a te hibád, minden azért alakult így, mert megérdemled. Nem mondom, hogy ez nem igaz, de nem az önvád itt a jó hozzáállás, hanem meglátni, hogy mire tanítanak ezek a nehézségek, miért lépsz bele századszor is ugyanabba.
Sőt! Mit profitálsz belőle! Igen, tudom, sokszor nehéz elképzelni, de mi lenne, ha azért mégis feltennéd magadnak a kérdést: Mi a legjobb számomra ebben a helyzetben?
Ugye milyen érdekes így szemlélni a dolgokat? A múlt megtörtént, rágódni nem érdemes rajta. Tanulni viszont annál többet lehet belőle.
Ha hálás vagy az életedért, teljesen máshogy látod a dolgokat. Továbbmegyek. Ha nem érzel hálát, nem tudsz boldog lenni.
Ha meg tudod becsülni azt, amid megvan, ha tudod értékelni, amit az élet ad, akkor elégedett leszel, és az elégedettség szintén egy erőteljes megnyilvánulása a boldogságnak. Ha a boldogság összetevőit kellene meghatároznom, akkor a hála és az elégedettség, valamint az önszeretet a három fő összetevő lenne. Ezért nagyon fontos, hogy kifejlesszük magunkban, megtanuljuk ezeket az érzéseket.
Érzéseket tanulni? Igen. Nem mindig tudjuk, hogy mi is egy érzés. Hiába tudjuk az eszünkkel, mert már hallottuk, sőt, talán már párszor éreztük is, de ez kevés. Az érzéseket is, amik hiányoznak a készletünkből, meg kell tanulnunk.
Ha Te például egy örökösen elégedetlen, túlzott maximalizmusra törekvő típus vagy, akkor az elégedettséget gyakorolnod kell. Nem kell ettől kevésbé jó munkát nyújtanod, lehet a munkád továbbra is igényes, de jó ha tudod, hogy a túlzott maximalizmus hátterében leggyakrabban önbizalomhiány van. Így kompenzálsz.
Az igényesség legyen a cél, ne a kényszeres tökéletességre törekvés! Ha gyakorlod az elégedettség érzését, a hálát, és megtanulod szeretni magad, akkor az önbizalmad is helyre fog billenni, és még sokkal jobb dolgokat fogsz tudni letenni az asztalra, mint most.
Köszönj meg mindent!
Ez nagyon jó lehet első lépésnek. Elég magadban is, de amikor csak lehetőséged van rá, akkor mond is ki!
Szeretettel,
Lili
Szólj hozzá!
Hagyj üzenetet