A rövid válaszom, hogy igen. Természetesen ez azonban nem ennyire egyszerű. Nem mindegy ugyanis, hogyan, mikor, kivel.
Az első és legfontosabb dolog szerintem, ha valami rossz érzést kelt benned: a szembenézés. De mi is ez egyáltalán? A szembenézés az, amikor a sértettségedet, egódat félretéve, hajlandó vagy látni, hogy mi is a problémád, és felelősséget vállalsz az életedért, és annak eseményeiért. Nem beszélsz mellé, és gyártasz mindenféle ideológiát, és keresed azokat az embereket, akik megerősítik az elméleteidet, hanem látod azt, ami van.
A következő lépés az elfogadás. Ez van. Teljesen mindegy mit csinálsz, már megtörtént.
Ezt követi a megbocsátás. Magadnak, másoknak. Ez nem azt jelenti, hogy szemet hunysz dolgok felett, és nem véded meg magad, sőt bratyizol azzal, akivel a konfliktusod volt. Ez azt jelenti, hogy látod, hogy a másik azt tette, amit abban a helyzetben jónak látott.
Jó nehéz feladatok ezek, de fontosak, ugyanis enélkül nem lehet továbblépni az utolsó szintre szerintem, ami nem más, mint az elengedés.
Egy probléma, konfliktus akkor van lezárva, ha el tudod engedni, nem zaklat fel többé, bármikor is jöjjön veled újra szembe a történet, mert az szinte biztos, hogy az élet még párszor próbára fog tenni, hogy tényleg megtanultad-e, amit kellett.
Az elengedés nem egy döntés, bár az már kétség kívül jó, ha úgy döntesz, hogy ezt el akarod engedni, de nem ugyanaz, mintha ez meg is történik. Az elengedés ugyanis egy érzés, ezért nem döntés kérdése. Az érzés vagy megtörténik, vagy még nem vagy készen, még van dolgod ezzel az élethelyzettel.
Hogy mikor kezeljünk egy konfliktust, arra azt javasolnám, hogy ne akkor próbáljunk megoldani valamit, amikor ki vagyunk borulva, zaklatott lelki állapotban vagyunk. Ilyenkor inkább csak éljük meg az érzéseinket, menjünk keresztül rajtuk, és figyeljük meg magunkat. Az azonban nagyon fontos, hogy ne süppedjünk nagyon bele, mert az önsajnálat elég ártalmas, és nagyon távolra tud repíteni attól, hogy továbblépjünk.
Az a kérdés is nagyon érdekes, hogy kivel rendezzük a problémát. Ideális esetben a két fél le tud ülni egymással, és meg tudják beszélni a dolgokat, de a mai világban nagyon ritka ez az ideális eset. Az egyik fél gyakran makacs, vagy meg sem akarja hallani, amit te mondasz, csak az a lényeg neki, hogy a fejedhez vághassa azokat a gondolatokat, amiket már százszor elmondott magának, vagy akár már másoknak is. Amíg nincs nyitottság mindkét félben, és valódi igény arra, hogy rendezzék a konfliktust, addig nincs túl sok értelme leülni.
Nagyon jó, ha az ember az adott személlyel tudja rendezni a viszonyokat, és tisztázni a félreértéseket, vagy megérteni egymás álláspontját, de azt gondolom, hogy ez nem mindig jöhet sajnos létre, vagy csak nagyon sok idő után, mikor már az indulatok teljesen kifulladtak. De a te jó érzésed rajtad múlik! Hordozod magadban a dolgokat, és növeled a konfliktust, mélyíted a sebeket, vagy megpróbálod megérteni, feldolgozni? Ez a döntés a tiéd, ez nem függ senki mástól! Ahogy te magad hoztad létre az életedben ezeket a problémákat, úgy egyedül te vagy az, aki ezt rendezni tudod!
Mosolygós napokat!
Szeretettel:
Lili
Hagyj üzenetet