Nézz szembe a valósággal!
Felejtsd el, hogy ujjal mutogatsz másokra, és azt mondod Te áldozat vagy, akit mindenki bánt!
Lépj ki az áldozat szerepből!
Keresd meg, hol vagy Te ebben az egész történetben! Nem arról van szó, hogy át kell esni a ló másik oldalára, és mindenért magadat kezded el hibáztatni! Szó sincs erről! Ne legyél végletes! Lépj hátra, és nézd meg, mi történt! Próbáld megérteni!
Mi a legjobb ebben a helyzetben?
A legjobb??? Igen!
-
Mi a legjobb ebben a helyzetben? Írd le!
Ez nagyon fontos kérdés. A „semmi” mint válasz, nem fog előrébb vinni. Azért teremtünk nagyon sok mindent magunknak, hogy tudjunk belőle tanulni.
Ha az élet túl egyszerű és boldog, mi teszünk róla, hogy ne legyen az. Miért? Talán unalmas? Sajnos sokszor csak a drámákon és traumákon keresztül tudunk fejlődni. Pedig lehetséges lenne enélkül is haladni az utunkon.
Mondok egy példát! Sok mindent természetesnek veszünk, de ha jön egy komoly betegség, minden prioritás megváltozik. Ami addig mindennapos bosszantó dolog volt, már nem számít. Ami addig természetes volt, már nem az. Átrendeződnek a prioritások.
Az élet újra megtanít, hogy lásd, mi az igazán fontos, és mi nem az. Megtanulod újra értékelni azokat a dolgokat, amiket már jó ideje természetesnek vettél. Új irányt vesz az életed, ami jobb és boldogabb emberré tesz. Kikényszeríti az élet, hogy kilépj a mókuskerékből, és igazából élj.
Vegyünk egy másik példát! Ott van a szakítás. Tegyük fel, hogy nagyon csúnya vége lett egy párkapcsolatodnak. Most szenvedsz tőle, mindent rossznak, borúsnak látsz, a kérdésem pedig, hogy mi a jó ebben, felháborít. Ez természetes. A legtöbb ember így reagálna. Először.
Egy coach feladatai közé tartozik, hogy ha kell, provokáljon, és így mozdítson ki a megszokott állapotodból, és ösztönözzön gondolkodásra, és más nézőpontra. Szóval, ha a kezdeti düh lecsillapodik, akkor azért nézz rá, hogy mi is lehet ebben a jó.
Mondjuk már egy ideje te is tudod, hogy nincs jövőtök, de elengedni nehéz, mert félsz az egyedülléttől, a magánytól, a szeretetlenségtől. Ezért nem lépsz. Halogatsz, és hitegeted magad azzal, hátha jobb lesz.
Viszont most, hogy szakítottatok, lehetőséged lesz arra, hogy tényleg megtaláld azt, akivel boldogan élheted le az életed! Néhány év múlva már valószínű, hogy nem lesz benned harag, sőt, akár még hálás is leszel a párodnak azért, hogy szakítottatok, mert egyébként nem ismerted volna meg a Társad, nem lennének gyerekeid.
Tehát, bármennyire nem látod először, hogy egy betegség vagy más negatívnak ítélt élethelyzet hogyan lehet a hasznodra, valójában biztosan tanít valamit. Közhely, hogy minden rosszban van valami jó, meg a felhők mögött ott a napocska, és még sorolhatnám, de azért nem butaság mind…
A nehézségek magukban rejtik a fejlődés lehetőségét. Ha már ilyen lapot adott az élet, hozd ki belőle a legjobbat!
A harag, düh, neheztelés romboló érzelmek! Ha tartogatod, neked rossz, nem a másiknak! Ő lehet, hogy már nem is gondol rád, eszébe sem jutsz! Érdemes akkor magadat büntetned?
Szeretettel:
Lili
Szólj hozzá!
Hagyj üzenetet