Oszd meg:
Share

Itt a nyár, ilyenkor kicsit könnyedebben, lazábban kezelünk dolgokat. Rövidülnek a munkanapok, hosszabbodnak a hétvégék. Aki csak teheti, elmegy 1-2 hétre nyaralni is, de legalább megtoldja 1-2 nappal a hétvégéket. Süt a nap, és ahogy a téli ruháinkat levetettük, úgy a lelkünk is felszabadul. Aki eddig megfontolt is volt, most könnyebben adja át magát a „carpe diem” életérzésnek.

Az „Élj a mának” gondolat az ókori római költő Horatius nevéhez fűződik. Az ő gondolata szerintem nem a hedonizmus támogatása volt, hanem az, hogy keresd az értelmét minden napnak. „Élvezd az időt, minden napnak szakítsd le a virágát!”

A jelenben élés nagyon vágyott állapot manapság, de vajon tényleg erre van szükségünk? Milyen lenne az életünk, ha csak a jelenben élnénk? Elgondolkodtam ezen egy kicsit. Nagyon jól hangzik, hogy lerakom a múlt terheit, és nem aggódom a jövőm miatt sem. Egyszerűen csak benne vagyok folyamatosan a stressz- és szorongásmentes „flow”-ban. Vajon fenntartható tartósan ez az állapot?

Egy vagyok a múltammal, jelenemmel, jövőmmel. Mindhárom a részem. Nélkülözhetetlen részem.

A múlton rágódás, bánkódás, bűntudat valóban nem segíti sem a jelened, sem a jövődet. Viszont ha bizonyos dolgokat nem dolgozol fel, nem oldasz meg, hanem csak átlépsz rajta, és úgy csinálsz, mintha túllennél rajta, az megbosszulja magát előbb-utóbb, és valamilyen formában, akár fizikai tünetekként, megjelenik az életedben.

A jövőn aggódni sem érdemes. Szintén nem szolgálja az életed. Viszont céltalanul sodródni sem jó. A tudatosságra is szükségünk van. Ha nincs kontroll az életedben, ha nem tudod, hogy mi lesz holnap, vagy akár holnapután, az komoly szorongást okoz előbb utóbb. Így vagyunk összerakva. Kell egy jövőkép.

Visszatérve a jelenre. Igen, élvezni kell a pillanatot, az elért eredményeket, és megélni a sikert, befogadni a szeretetet, és áramoltatni a pozitív energiákat mások felé is. Nekem ezt jelenti a jelenben élés. Tudom, mikor álljak meg egy pillanatra, és hagyjam befogadni azt a sok jót, amit az élettől kapok. Tudom, hogyan fejezzem ki a hálámat ezekért az emberekért, dolgokért, eseményekért. Tudom, hogyan töltődjek, mert hiszem, hogy üres tálból nem lehet kínálni, azaz ha én nem vagyok jól, én sem tudok adni másoknak. Tudatosan odafigyelek a jelenemre, de szükségem van a múltamra és a jövőmre is. Ezek tesznek engem azzá, aki vagyok.

Szóval csak óvatosan a hedonista carpe diemmel, és az „egyszer élünk” felkiáltásokkal, mert számít, amit most teszel.

Amit meg kell oldani, azt oldd meg! Legyenek céljaid, amik felé haladsz, és foglalkozz az önismereteddel, hogy tudd, ki is vagy valójában!

Csodás nyári napokat!

Szeretettel:

Polgár Lili

Coach, tréner, mentor

 

 

 

Szólj hozzá!
Oszd meg:
Share